A mai poszt egy rövid ízelítő lesz egy új projektemről (kellett a változatosság a sok szovjet utána, na) - ez a Dystopian Wars világában játszódó Armoured Clash. A szabályrendszert fix formációs (zászlóaljakból felépülő dandárok) gyors, pörgős szárazföldi csatákhoz adta ki a  Spartan Games - mivel a kutya nem játszott vele (persze, mindenki a hajós verziót tolja, és még az is réteg játéknak számít), így lekerült a polcról, azóta meg is szűnt.

Kész szerencse, hogy elérhető maradt a honlapjukról (bár a Download szekcióból már eltűnt sajnos) - nekem valahogy nagyon bejött, ezért nekiálltam beszerezni a figurákat (extra olcsón, kb 20-40%-os áron - ebből is látszik sajnos, hogy senki sem játszik vele), és kicsit festegettem is. Ha másra nem lesznek jók, hát dísznek megtartom (itt jegyzem meg, h kb az összes népből bevásároltam, van amiből bőven a józan ész határain túli mennyiséget - nem is én lennék, ha ez máshogy történik :D ).

A szabályok: http://www.spartangames.co.uk/products/dystopian-world/armoured-clash

Federated States of America (FSA)

Pár figura, ami simán csak tetszett, a teljesség igénye nélkül:

A-17 Bomber

Igyekeztem a valós,két háború közötti fílinget eltalálni a festéskor.A military zöld, a sárga és az alumínium/acél lesz a sereg színe.

Defiance class small robot

Abszolút vicces kis gépek - én Epic ork Killa Kannak vettem őket, de inkább eredeti állapotukban készültek el. A talpak egy lövészárok legázolását ábrázolják, 1/1200 méretarányban.

Empire of the Blazing Sun (EotBS)

A nagy ellenfelek a japánok. Iszonyú menő steampunk lépegetőkkel. Sajnos még nem festettem le őket - de egy small flyer tokent már igen. Alapból (kösz, 3D nyomtatás) a talpakra öntve érkeznek - na én ezt lefűrészeltem, és vékony rézdrótra tettem. Nem mondom, iszonyú meló ezt megismételni 30 talpnál - seregenként..

Republique of France (RoF)

Nem tudom, ez lehet már volt a blogon, de most mégis befotóztam őket újra - Egy R-6 medium, és egy FT-12 small tank, stílusos Vallejo Mirage Blue színben. A talpalás azóta megváltozott, mert a sima vasútmodelles fűszőnyeg mellett döntöttem - az ugyanis nagyban gyorsítja a talpalást.

Senki ne gondolja, hogy csak ennyi figurám van! Azóta már elkészült a fele Covenant of Antarctica seregem (sajnos lefotózva nincs), de sorban állnak az oroszok, az angolok is.

Az év első posztjában a nyár folyamán elkészített szovjet műszaki csapataimról szeretnék írni. A készülő harckocsi hadosztályom egy zászlóaljnyi, míg az egyes ezredek egy századnyi műszaki alegységgel rendelkeznek - ezeket igyekeztem figurával is megjeleníteni. Wargame szempontból sajnos bizonyos alegységek (pl logisztika vagy híradó) kisebb jelentőségűek, ezeket nem mindig szükséges megjeleníteni - egyfelől jobb esetben a harcoló csapatok mögött tevékenykednek, így a szó szoros értelmében az asztalra sem férnének föl, másrészt pedig kevés szabályrendszer épít rájuk, vagy említi meg őket egyáltalán. Hasonló cipőben jár a műszaki erők megjelenítése is - általában csak a harcoló erők közvetlen közelében tevékenykedő, utász és hidász/pontonos alegységek kapnak szerepet - az erődítést, vagy az útépítést ugyanis ritkán végzik közvetlen a peremvonalban, bár nem elképzelhetetlen.

A műszaki erőknek az alkalmazását, eljárásait sajnos a szakcsapatok közül talán a legkevésbé ismerem - még az egyes szakalegységek elnevezésének pontosítása sem volt könnyű - pláne, hogy ezek elég gyorsan változtak már a 80'-as években is, ezért előre is elnézést kérek azoktól, akik ilyen területen tevékenykedtek, és ez piszkálja majd a fülüket.

A szovjet csapatok különösen nagy hangsúlyt fektettek a műszaki erők felépítésére, és felszerelésére - gépesített haderőként, a nagy mennyiségű harckocsit, BMP-t és egyéb járműveket minél előbb az ellenséghez kellett juttatni, majd rajta áttörve a mélységben gyorsan előre jutni. Ennek érdekében, az európai hadszíntér sajátosságait (vízrajz, domborzat, épített infrastruktúra) is figyelembe véve komoly mozgásbiztosító és vízi átkelő képességet alakítottak ki - a saját eszközök nagy része úszóképes volt, de a harckocsik, a logisztika átjuttatásához mindenképpen valamilyen támogatásra volt szükség. Ennek érdekében front, hadsereg és hadosztály, ezred szinten jól lépcsőzött műszaki támogatási rendszert hoztak létre. A mai poszt ezek közül inkább a hadosztály és ezred szinten alkalmazott eszközökről és kötelékekről fog szólni.

A harckocsi és gépesített ezredek műszaki századai

A fentiekből is következik, hogy a szovjetek nagyon komolyan vették a műszaki támogatást - az ezred szintű szervezetek ennek jegyében egy századnyi utászt kaptak hadrendjükbe. Ez az alegység három szakasszal rendelkezik - egy lángszórókkal fölszerelt utász szakasszal (általában régebbi típusú BTR harcjárművekben), egy mozgás biztosító szakasszal (egy BLG és 4 TMM hídvető) és egy építő szakasszal (erődítő eszközök, például MDK-2 járművek). Ezek mellett a század PMZ-4 aknatelepítővel is rendelkezik, így alkalmas az ellenség mozgási szabadságának korlátozására is. Nálam ezt ezredenként öt modell jeleníti meg: Egy Kraz-255 teherautó PMZ-4-el, ez szállítja a két talpnyi gyalogost, illetve egy nehéz technikával - ez a harckocsi ezredekben egy T-55 műszaki harckocsi, a gépesített lövész ezredekben pedig egy MDK-2 árokásó gép (ennek például nincs szerepe a Cold War Commander szabályrendszerében, de nem baj, nagyon tetszett a figura). Ezt egészíti ki egy MTU-20 hídvető (hk. ezredben)vagy egy TMM Kraz (gl. ezredekben). Ezt minden ezrednél szeretném elkészíteni, így saját szervezetszerű műszaki erőiket használhatják, ha az kell egy csatához.

Kraz 255 + PMZ-4

Utászok

A gyalogosok szállítása az elsődleges feladata, a játékban más szerepe nincs. A műszakiakhoz alapvetően Krazokat fogok használni, hogy a sima teherautóktól (Ural) megkülönböztethetőek legyenek. A gyalogság második világháborús német utász, az összes korszakban használható, ebben a méretben ez univerzális figura :)

MDK-2

Nehéz árokásó gép (tuti ennek is van valamilyen spéci neve), erődítések készítéséhez. Max objektívának jó, más szerepe nincs - de nagyon durván néz ki, úgyhogy beszereztem! A harckocsi ezredek műszaki T-55-öse egy másik posztban már szerepelt.

Az ezredek műszaki századai tehát jelenleg így néznek ki - plusz a hídvetők, azok viszont már szintén szerepeltek egy korábbi posztban:

A hadosztályok műszaki zászlóaljai

A harc során alegységekre bontva, a feladat függvényében, az ezredekhez csatolva, vagy a tartalékba helyezve kerültek volna bevetésre - nem egyben. Ez alapján tehát nem is csináltam nekik HQ talpat, csak simán a századokat készítettem el. Ami szükséges, azt simán odacsapom majd valamelyik kötelékhez a játékok során4

- Utász század

Hasonló, mint az ezredeké - azonban itt a feladata már az átjáró nyitás/zárás, az egész hadosztály érdekében. Éppen ezért szintén páncélozott járművekkel ellátott alegység - egy átjáró nyitó szakasszal (UR-67/UR-77), illetve egy nehezebb aknatelepítő (GMZ) szakasszal.

UR-67 vagy UR-77 (korszaktól függ, hogy a modernebb v a régebbi típust használom majd)

Átjáró nyitó páncélozott eszköz, amely gyakorlatilag egy robbanó kábelt lő az ellenséges aknamezőre, ezzel nyitja meg azt.

GMZ páncélozott aknatelepítő

Az ellenséges betörések elől, irányok lezárására alkalmazható jármű, amely akár tűz alatt is képes gyorsan, nagy területen aknamezőt telepíteni.

- Deszant-átkelő század

Három szakaszos század, ebből kettő PTSZ-el, egy pedig nehéz komppal fölszerelt (K-61). Ez utóbbi sajnos nincs figurában, így ezeket is PTSZ-el helyettesítettem. A század feladata, hogy gyorsan, különösebb előkészítés nélkül, menetből átvigye a nehezebb technikát a vízi akadályon.

- Nehéz gépes/építő század

A század bunker építéshez, erődépítéshez való technikával rendelkezik. Egy nehéz, egy erődítő és egy víztisztító szakasza van - ezeknek különösebb szerepe nincs, de objektívának az első kettőt meg fogom csinálni. A nehéz földmunkákhoz az MDK-2 árokásót, az erődítés/építéshez a BAT-M-et használom.

BAT-M

Hídvető század

Ez két TMM Krazos szakaszból áll (ezeket még nem festettem le, csak azt ami az ezredekhez kell), így sajnos most bemutatni nem tudom.. :)

- Pontonos század

Két nehéz, PMP pontonos híd telepítéséhez, vagy több kompként való üzemeltetéséhez rendelkezik eszközökkel. Két szakasznyi pontonos, egy szakasznyi motorcsónakos ereje van - én ezeket önhatalmúlag átvariáltam, és a nagy mennyiségű eszközre való tekintettel 3 pontonos, és 2 motorcsónakos (egy BMK-130 motorcsónak - amelyet egy Zil-157 teherautó húz és egy BMK-T tolóhajó) szakaszt csináltam belőlük. Sőt, hogy tovább rontsam a borzalmas történelmietlenséget, még egy századot csatoltam a zászlóaljhoz, megerősítésül! :) A valóság az, hogy az Oddzial Osmy készlete egy teljes századod ad, 1:1 arányba, így elég sok eszköz áll rendelkezésre ,nem akartam, hogy kimaradjanak. Az O8 ad hozzájuk továbbá letelepített pontonokat is (vízre), de ezeket sem festettem még le.

- Felderítő szakasz

A zászlóalj/pontonos század rendelkezik egy felderítő szakasszal - én ezt a mederfelderítésre kifejlesztett IMR Zsuk típusú járművel jelenítem meg. Szintén szerep nélküli eszköz, de ha már volt belőle egy csomó, hát fölhasználtam.

Így néz ki tehát a hidászok nélküli, de egy másik pontonos századdal megerősített műszaki zászlóaljam. Sajnos a csaták többsége nem igényli az ilyen szintű műszaki támogatást, de ki tudja mit hoz a jövő, remélem szükség lesz rájuk a játékban - a műszaki munkák lejátszása nagyon meg tudja ugyan bonyolítani a menetet, de ezzel egyben valóságosabbá is teszi a csatát!

A mai poszt kicsit a blog gyökereihez nyúlik vissza. Alapvetően érdekel a hadihajós wargame, de maga a hajózás is - mivel ezt hazánkban teljes érdektelenség övezi (tudom, nem vagyunk egy hajós nép, így logikus, hogy a kutyát nem érdekli a téma - bár azért mondjuk a fantasy/scifi játékoknál több történelmi közünk van a témához ugyebár..), így részben ezért indítottam a blogot is, hogy ezt a témát is népszerűsítsem kicsit.

A mai posztban tehát eltérek a számomra fő iránnyá vált hidegháborútól, és visszakapcsolok az "egzotikusabb" érdeklődési körömhöz, a hajókhoz. A bejegyzés témája most nem wargame, hanem történelmi lesz - az 1860-ban vízre bocsátott dán Jylland fregattal (jelenleg múzeumhajó) szeretnék foglalkozni. Ehhez bemutatom magát a hajót (sajnos nem értek a vitorlásokhoz, inkább az I. világháború és a fémhajók azok amiik közel állnak hozzám, így a vitorlások részeinek "szakterminológiája" sem az erősségem, de biztosan lesz aki kijavít - ezt előre is köszönöm :) ), és azt a történelmi eseményt, amelyhez szervesen kapcsolódik a dánok szemében.

A hajót egy feszült történelmi korszakban építették meg - 1860-as elkészültekor a dán és a német (ekkor még csak Német Szövetség volt, amelynek vezetésért a porosz és a Habsburg állam is versenyzett) államok között alkotmányos feszültség volt, a vegyes lakosságú Schleswig és Holstein hovatartozása miatt. Ezt az 1848-as dán-német háború (első schleswig-holsteini háború amely dán győzelmet hozott) lezárásakor sem rendezték megnyugtatóan. A dán tengeri vámok megemelkedése, és az 1863-as dán alkotmány elutasítása a németajkú lakosság által, mind csak a helyzetet súlyosbították.

A dánok az 1864-nem kitört második schleswig-holsteini háborúban a porosz-osztrák szövetség elől visszahúzódtak, és föladták a déli, holsteini területeket, de ez sem volt elég. A túlerejű ellenség megállítására rossz taktikát választottak, amely a szárazföldön a súlyos Dyppel-i vereséghez vezetett. Dánia azonban hagyományosan hajós nemzet volt, így a szárazföldi front csak egy dimenzióját jelentette a harcoknak.

A tengeren 1864. május 9-én, Helgolandnál találkozott a két flotta - a Suenson vezette dán (két 44 ágyús fregatt a Jylland és a Nils Juel, valamint a Hejmdal korvett) és a Tegetthoff (az a Tegetthoff) vezette porosz-osztrák (A Schwarzenberg és a Radetzky fregatt, kiegészítve három porosz ágyúnaszáddal) - amely összecsapás kisebb dán győzelemmel zárult - de a sérült hajók javítása miatt föl kellett adni a német partok blokádját, így tulajdonképpen a porosz-osztrák erők jártak jobban az ütközettel.

A csatában résztvevő egyik fregatt, a Jylland jelenleg felújított állapotban, múzeumhajóként ki van állítva a kelet-jütlandi (Ostjylland) festői kisvárosban, Ebeltoftban. A hajó, és a köré épült múzeum a Helgoland melletti tengeri csatának állít emléket. A blogbejegyzésben az ott tett kis múzeumi sétámat szeretném bemutatni.

A múzeum

A csata emlékére létrehozott kis múzeum, amely a hajó köré épült, néhány érdekes festményből, interaktív játékból, makettből és kiállított ágyúkból áll. Az épület kívülről a maga skandináv egyszerűségével is sokat mond.

A bejárat pedig a gyerekek kedvence :)

A múzeum belső:

Történelmi dán hajók makettjei: 

Egy modernebb, Krupp ágyú

Ez az egyik kedvencem (az egyik eredeti ágyút a korabeli technológia alapján készült fa hajótest imitáció ellen alkalmazták egy kísérletben):

A hajó harangja, amely találatot kapott a csatában, megsebezve a közelben álló tengerészeket:

A Jylland makettjei:

A Jylland fregatt

A hajó a múzeum mellett áll egy szárazdokkban - sajnos a terhelés miatt belső megerősítésre volt szüksége. A Jylland (ami a dánok szerint a világ legnagyobb megmaradt fa hajója, a maga közel 100 méteres hosszával) egy érdekes, úgynevezett "átmeneti" korszak terméke, azaz egyszerre gőzhajó ("csavargőzős"?) és vitorlás is egyben. A hajó teste ugyan fa, de bizonyos részein fém megerősítést kapott. Érdekes látni, ahogy a technika és a fejlődés beszivárgott az évszázados hagyományokkal rendelkező vitorlás hajó építésbe. Megmondom őszintén, hogy nem is gondoltam, hogy ez mennyire izgalmas lesz, csak akkor tudatosult bennem, amikor a hajót megláttam. Sajnos a gépház el volt távolítva, így azt nem lehetett megtekinteni, de az tette volna föl a koronát a látogatásra.

A hajó 1860 és 1904 között állt szolgálatban, és 1994-ben kezdődtek meg a helyreállítási munkálatai. Az állapota azt az átalakítást is tükrözi, amikor a fedélzeti kabinokat a dán királyi/hercegi család számára felújították. Ottjártamkor a szokásos napi tüzér show ment - azaz két volt tengerész és jelenlegi hagyományőrző mutatta be az ágyúk működését, és az orrban található löveggel lőttek is a közönség nagy riadalmára.

A királyi lakosztályok:

A hajó hajtása, fölülnézetben (elég félelmetes volt):

A kormánykerék:

Ezzel az ágyúval lőttek később:

A legénység latrinája a hajó orrában:

A fedélzet után körbejártuk a raktárat és a kikötőt is - itt emelném ki, h az egész múzeumban csodálatosan gondoltak a gyerekekre is - kis hajók, vitorlás játékok tömkelege szolgálta ki az ő igényeiket - a látványos, hangos elemek is mind érdekessé tették az amúgy is gazdag képet. Hatalmas piros pont tehát a múzeumnak!

A raktárak és a javítóműhely (akkor éppen egy kis vitorlás jachtot újítottak föl):

Az ütegfedélzeten kisebb csatajelenetek voltak beállítva

A kézifegyverek és a horgonylánc:

A sörpadok a legénység étkezésére szolgáltak.

A tiszti étkezde a hajó tatjában:

A hajó tartalék kormányállása - egy a csatában védettebb helyre került (a háttérben az önvédelmi fegyverek):

A vízszivattyú:

A konyha a hajó orrában:

Ezután a fedélközbe vezetett a szűk út (a mozgáskorlátozottak részére liftet alakítottak ki a hajóban!). Itt tárolták a lőszereket, és itt aludt a körülbelül 450 fős legénység nagy része, illetve itt tárolták a lőportölteteket is. Elképzelni sem tudom, hogy ez milyen zsúfoltságot és klausztrofóbiát okozhatott - viharban pláne. Ezeket a fényviszonyokat a telefon kamerája sajnos már nem bírta, így aránylag kevés kép készült - az utolsón egy rögtönzött sebészeti beavatkozás látható - hátborzongató hangok kísérték a bemutatót.

A legalsó szinten voltak a hajó történetét bemutató tablók, és itt látható a fém megerősítés is. Innen az út a szabadba vezetett, ahol körbe lehetett járni az egész járművet.

a "vasmacska" 2,5 tonna (a képen látható kis muksó kb 1 méter magas, és a méretarány kedvéért szerepel rajta)

Így nézett ki tehát az a fantasztikus hajó, amit szerencsénkre (és a skandináv időjárásnak hála) körbe tudtunk járni. A belépőjegy borsos (kb. 10.000 forintnyi korona), de ilyet tényleg nem látni itthon. Sajnos az ajándékboltban minden könyv dánul volt, ami hallatlan, hogy semmilyen más kiadvánnyal sem rendelkeztek. Így mondjuk egy csomó pénzt spóroltak nekem :)

Bízom benne, hogy a képek felkeltik az érdeklődéseteket, mert a hajózás egy rendkívül izgalmas, felgyorsult fejlődéssel járó szakaszába vezetnek vissza. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy a korszak öszvérmegoldású hajóiból is kellene építene egy wargame flottácskát - mert hát mi másra is ment volna ki a játék :)

A mai poszt egy igen rövid, gyors, inkább a képekre koncentráló valami lesz - szeretném lassan megmutatni nektek az egész eddig elkészült harckocsi hadosztályomat, de ehhez kicsit gyorsítani kell a részek bemutatásán :)

A szovjetek a NATO komoly légi fenyegetésére egyrészt a saját, frontrepülő erők fejlesztésével válaszoltak, másfelől a légvédelmet kezdték el a 60-as évektől brutálisan fölfuttatni. Itt rögtön meg is jegyzem, hogy a korabeli szovjet (és a mai orosz is) a légvédelem körébe utalja a szárazföldi légvédelmi rakétás alakulatokat, de mellettük ide érti az elfogó vadászokkal fölszerelt repülőcsapatokat is - bár az én posztom kizárólag a rakétásokkal foglalkozik majd, ezért nem lesz teljes a kép (az elfogó vadászok a nagy magasságban érkező bombázók, rakéták, stb ellen voltak hasznosak, ezek viszont nem jelennek meg egy ilyen jellegű wargameben, így bemutatásuktól eltekintek).

A szovjet légvédelem kezdetben lövegekre épült, majd a technika fejlődésével megjelentek a rakéták is. Ezek eleinte letelepített, fix állásokból védték a fontos, statikus objektumokat (ez a mai napig így van, egész komoly gyűrűket építettek ki belőlük - anno hazánkban is), de a mozgásban lévő csapatok oltalmazásához önjáró, azokkal lépést tartó eszközökre volt szükség.

Ekkor (nagyjából az 1970-es években) jelentek meg a különböző magasságú, sebességű eszközök ellen kialakított önjáró légvédelmi rakétakomplexumok, amelyek képességei egymást kiegészítve hozták létre a légvédelem "buborékait".

A szovjetek a közeli, kis magasságú és sebességű eszközök (pl helikopterek, alacsonyan repülő, lassabb támogató repülőgépek, pl. A-10) elleni védelemre megtartották a csöves légvédelmi gépágyúkat, de azok teljesítményét megnövelték - a Shilka, majd a 80'-as évek közepétől a Tunguska oltalmazta közvetlenül a harckocsi és gépesített lövész csapatokat. Ezt vállról indítható, Sztrela/Igla rakéták egészítették ki, melyek a gépesített lövész alakulatoknál nagy számban álltak rendelkezésre. Ezek 3-5 kilométerre, hasonló magasságban repülő eszközök ellen voltak a siker esélyével alkalmazható fegyverek. Az egyes gl. és hk. ezredek szervezetében egy két szakaszos (egy Shilka/Tunguska önjáró légvédelmi gépágyús és egy SA-9/13 önjáró légvédelmi rakétás) üteg látta el az légvédelmet.

2K22 Tunguska (SA-19)

Pofás kis eszköz, amely a 30-mmes gépágyúkat rakétákkal egészíti ki - ez annyira hatékony, h a mai napig rendszerben áll az orosz hadseregnél. A T-80-asokkal fölszerelt ezredemben már nem Shilkát, hanem egy modernebb eszközt szerettem volna hozni, így beszereztem egy Tunguskát.

2K12 Kub (SA-6)

Szovjet közepes légvédelem, amely a hadosztályok lérak ezredeiben szolgált. Egy ezred három osztálynyi SA-6/8 komplexummal rendelkezett. Ezek feladata a fontosabb irányokban tevékenykedő csapatok, vezetési pontok védelme volt, kiegészítve azok közeli légvédelmét. Nagyjából 20km-es lőtávjával ennek tökéletesen meg is felelt. Ezzel a szovjet hadosztályok tevékenységi területét dupla, sőt helyenként tripla légvédelmi buborék fedte. Az egyik személyes kedvencem a modell és a jármű is - a CWC szabályrendszerében nagyjából az egész asztalt lefedi a lőtávja (200cm), nem kis bosszúságot okozva a NATO légierőnek.

Az Oddzial Osmy készlete 6 Kubot tartalmaz, valamint  1 lokátort.

2K11 Krug (SA-4)

Szovjet közepes hatótávolságú, közép és nagy magasságban haladó eszközök ellen kifejlesztett önjáró légvédelmi rakétakomplexum. A hadseregek légvédelmi rakétaezredei/dandárjai kötelékében szolgált. Lőtávja 50km körül volt, és 25km-es magasságban lévő célokat is elért. Ezek már csak fontos objektumok, magasabb szintű vezetési pontok védelmére lettek bevonva, de adott esetben egész hadosztályok területét le tudták fedni - nagy magasságban közeledő ellenfél ellen (pl. harcászati nukleáris rakéták, stb).

Az Oddzial Osmy szettje komplett üteget ad, 9 indítóeszközzel, 3 utántöltővel, 3 üteg radarral (1S32), és az osztály tűzvezető/felderítő lokátoraival. Ez az eszköz már meghaladja az asztalra fölrakhatóság határait, de pl. objektívának jól jöhet, ezért megvettem.

Jelenleg tehát így állnak a valóságban is erős, jól felépített szovjet légvédelem általam beszerzett egységei - munkájukra mindig nagy szükség van, mert az USA légiereje pusztító, a napalm és egyéb spec lőszerekkel pedig egész zászlóaljakat tud leradírozni az asztalról, amint a keserű tapasztalatok ezt sajnos be is bizonyították.

Ami ezeknek az eszközöknek a hatótávján/képességein felül volt, azok már mind statikus légvédelmi eszközök - ilyen volt az O8 által már szintén kiadott (és általam beszerzett) SA-2 lérak üteg is, amelyet objektívának szeretnék elkészíteni.

A következő bejegyzésben kicsit visszatérnék a hidegháborús szovjet témához - egy tematikus, azaz fegyvernemek és szakcsapatok bemutatására koncentráló minisorozattal.

Az első rövid poszt a szovjet "nehéz" tüzérséget mutatja be. A késő hidegháborús szovjet koncepciókban még mindig, ha csökkentett hangsúllyal is, de szerepelt az atomeszközök alkalmazása, akár harcászati szinten is. Ezek bevetésére alkalmazott eszközök egy csoportja volt a nagy kaliberű tábori és a rakéta tüzérség, amelyet komolyabban is szeretnék bemutatni.

A szovjet alakulatok a nyugatiakhoz képest kisebb létszámúak voltak, de ennek kompenzálására nagyobb számú központi tartalék és önálló alegység állt rendelkezésre - ebből következik, hogy a támadás fő irányában, adott esetben az ellenfélnél több és komolyabb mennyiségű tüzéreszközt tudtak fölvonultatni. Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy a nyugatiaknál kisebb és kevesebb szervezetszerű tüzér alegységgel rendelkeztek, de a magasabbegységek tüzérségét szinte mindig szétosztva alkalmazták, hogy az adott fázisban épp a legfontosabb feladatot végrehajtók kapják a maximális támogatást (általános számítás volt a részükről, hogy áttörésnél, az amerikai vagy nyugat német ellenség ellen minimum a 110 lövegcső/km sűrűséget el kell érni a sikerhez). Általános volt az az eljárás is, hogy az összfegyvernemi zászlóaljak/ezredek/hadosztályok parancsnokai tervezték ezeknek a tüzér alegységeknek a feladatait, gyakorlatilag ők rendelkeztek velük - ezek nagyrészt azonban előre tervezett tüzek voltak.

A szovjet ezredek rendelkeztek egy szervezetszerű tüzérosztállyal, a hadosztályok pedig egy tüzérezreddel (két 122mm-es és egy 152mm-es osztály és egy sorozatvető osztály) - ezt szinte mindig felosztva alkalmazták, az egyes ezredek feladatának közvetlen támogatására. A hadtest/hadsereg tüzérsége azonban már önállóan, elsősorban az ellenséges tüzérség megsemmisítése érdekében tevékenykedett, valamint szintén megerősíthette a fő irányban harcolókat. Itt már nagyobb lőtávval rendelkező fegyvereket találunk - nehezebb sorozatvetők (pl BM-27 Uragan, amelyek még festetlenül hevernek a fiókban), 130mm vagy nagy hatótávú 152mm-es lövegek (ezt akarom majd 2S5-ös "Jácint" típusú önjáró lövegekkel elkészíteni) alkották a hadsereg tüzérdandárait.

A hadsereg szintjén jelenik meg a harcászati rakétadandár is - a hadosztályok szervezetszerű rakétaosztályait általában összevontan, egy dandár kötelékben, a hadsereg alárendeltségébe utalták, hogy azok képességeit a legjobban tudják kihasználni.

A frontok tüzérségét már olyan eszközök alkották, amelyekkel atomcsapást is végre lehetett hajtani (egészen pontosan 152mm-es kalibertől, tehát már a D-20, 2S3 és a 2S5 is képes volt erre) - 2S7 "Bazsarózsa" 203mm-es önjáró lövegek és 2S4 "Tulipán" 240mm-es önjáró aknavetők. Ezek nagy pontosságú, precíziós lőszerekkel is el voltak látva. Mindezen eszközök mellett több olyan tüzérdandár is tartozott ide, amely egyszerű közvetlen támogató feladatra is alkalmas volt (D-30 és D-20 lövegekkel  felszerelt dandárok).

FROG-7 (Luna-M)

Korai, 60-as évekbeli harcászati ballisztikus rakétakomplexum - azaz nagy hatótávolságú viszonylag pontos fegyver. Két eszköz alkotott egy üteget, két üteg pedig egy rakétaosztályt. 70km-es lőtávja már a 80-as években sem számított kiemelkedőnek, napjainkra pedig a modern, rakéta póthajtásos tüzérségi lőszerek ezt simán hozzák (nem is beszélve az MLRS rakétáiról).

Nekem nagyon tetszett a figura, de a CWC szabályrendszere nem tudja az atomfegyvereket kezelni (most már tudom, hogy a TAC II. például igen), ezért terveim szerint szovjet Naval Artilleryként fogom hozni őket. A figurák egy mini diorámát kaptak, Ezen a korábban már kijelölt (szigorúan titkos) kilövő helyekre beérkező járművek láthatók.

SCUD-B (Elbrus)

A 60-70-es évek szovjet fejlesztéseinek eredménye ez a harcászati ballisztikus rakétakomplexum. Hatótávja lényegesen nagyobb, 300km, ennek megfelelően a pontossága még rosszabb (bár ugye nukleáris robbanófejjel ez kevésbé volt probléma). Hazánkban Tapolcán volt egy MN rakétaosztály, illetve a Dél-Dunántúlon a baráti szovjet fegyveres erők is állomásoztattak egy osztályt.

A dioráma hasonló koncepció alapján készült, mint a Luna-M-ek esetében.  

2S7 "Bazsarózsa"

A szovjetek valamilyen perverz indok miatt az önjáró tüzéreszközeiket virágokról nevezték el (a sorozatvetőket pedig természeti jelenségekről, pl Vihar, Forgószél, stb). Ez a nagy hatótávolságú (40-50km) löveg alkalmas arra. hogy az ellenség tüzéreszközeit, mélységben lévő tartalékait hatásosan pusztítsa. az 1970-es évek közepén rendszeresítették a T-80 alvázra épült járművet.

Mindezek mellett egy baromi vicces, böhöm nagy modell, és mindenképpen kellett pár darab.. :)

2S4 "Tulipán"

A világ egyik legnagyobb kaliberű önjáró aknavetője, amely nukleáris és precíziós lőszerek kilövésére is alkalmas volt. különösen megerődített területek, építmények pusztítására alkalmas (afganisztáni szereplése kifejezetten sikeres volt). Lőtávja hagyományos lőszerrel 10km, speciális lőszerrel 20km. Szintén a 70-es évek modernizációs hullámának (teljesen zárt, önjáró eszközök elterjedése) terméke.

Nagyjából ennyi, amit a szovjet tüzérségről be tudok most mutatni. Van egy osztálynyi BM-27 és 2S5 is, de sajnos kifesteni még nem volt időm.

A következő poszt a légvédelemről fog szólni - szintén ilyen szűkszavúan. A továbbiak pedig a szovjet ejtőernyősökről, tengerészgyalogosokról, esetleg más, steampunkabb témákról!